Megvalósítási szintek

Azokat, akik az Abszolút Igazságot akarják megérteni, aszerint csoportosítják, hogy az Abszolút Igazság milyen aspektusára irányítják figyelmüket. A személytelen filozófia híveit, akik Brahmanra összpontosítanak, brahmavádiknak nevezik. Akik megpróbálják megérteni az Abszolút Igazságot, azok először a brahmajyotit valósítják meg. Akik a Felsőlélekre összpontosítanak, az Úr helyhez kötött formájára a szívben, akit Paramátmának neveznek, azokat paramátmávádikként ismerik. A Legfelsőbb Úr teljes értékű kiterjedésében mindenki szívében jelen van. Meditációval és koncentrációval az ember felfoghatja ezt a formát. Az Úr nemcsak mindenkinek a szívében, de a teremtés minden atomjában is jelen van. E Paramátmá-megvalósítás jelenti a második szintet. A harmadik és legutolsó szint Bhagavánnak, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének megismerése.

(A.C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada : Úton Kṛṣṇa felé)

Oneness and the Heart of the World (eng)

(Father Thomas Keating )

Unique

Unique — Képzeld el

(c) 2004 www.uniquemusic.hu

Unique — Mi van a nevedben?

(c) 2004 www.uniquemusic.hu

Lelki gravitációs erő

A bhaktit úgy is fel lehet fogni, mint lelki gravitációs erőt, amely a középpontba visz bennünket. E “gravitációs erő” a bhaktát Isten felé vonzza, Őt pedig hívei, bhaktái felé. Olyan erő ez, amely két irányba hat: egyrészt szívünkben kiirtja az összes egoista, a középponttól elragadó impulzust, valamint felszabadítja a lényeges erőket, amely oda vezet, hogy minden képességünket Isten szolgálatába tudjuk állítani. Istenre is hat, mégpedig a következőképpen: kieszközli kegyét, kioldja a felszabadító, megváltó erőket, ami végül a lélek egységét eredményezi az isteni akarattal.

(B.A. Narayan: Csaitanja Maháprabhu tanítása )

A "valóság pecsétje" — Niszargadata Maharadzs

Maharadzs: Bizonyos, hogy egy esemény emléke nem előzheti meg magát az eseményt, sem annak megsejtését. Van valami különleges és egyedi a jelen eseményben, ami sem a megelőző, sem a jövőbeni eseményben nincs meg. Körülveszi egy vitalitás, egy fény, egy valóságosság. Olyan, mintha ragyogna. Mindazon, ami jelen, ott van a “valóság pecsétje”, ami hiányzik a múltról és a jövőről is.

Kérdező: Mit ad a jelennek a “valóság pecsétje”?

Maharadzs: Nincs semmi különleges a jelenben, ami megkülönböztetné a múlttól vagy a jövőtől. Egy pillanatra a múlt is jelen volt, és a jövő is hasonlóan az lesz. Mi teszi hát a jelent annyira mássá? Egyértelmű: a jelenlétem. Én valóságos vagyok, mert én mindig most létezem, a jelenben, és ami most velem van, az én valóságom részét képezi. A múlt az emlékezetben létezik, a jövő csak a képzeletben. Nincs semmi a jelen eseményben, ami miatt egyértelműen valóságosként különülne el a többitől. Lehet ez egy egyszerű, periodikus jelenség, mint az óra ketyegése. Annak ellenére, hogy tudjuk, az egyes ketyegések egyformák, a jelen ketyegés egészen más, mint az előző vagy a következő – amelyre emlékezünk, vagy amelyre várunk.

(Niszargadata Maharadzs: Én vagyok Az)

Az én — Kṛṣṇa

Ahhoz, hogy megváltoztassuk a tudatunkat, tudás szükséges, ez a tudás pedig nem más, mint annak ismerete, hogy „Kṛṣṇa része vagyok, Kṛṣṇa felsőbbrendű energiája.” Ez az igazi tudás. A relatív tudás megtaníthat bennünket, hogyan javítsunk meg egy gépet, a valódi tudás azonban az, hogy tudjuk: Kṛṣṇa szerves részei vagyunk, s ez a mi helyzetünk. Mivel az Ő részei vagyunk, a mi élvezetünk, amely az Ő élvezetének parányi része, az egésztől függ. A karunknak például élvezetet nyújt, amikor testünkhöz tartozik és úgy szolgálja. Nem jelent neki semmi örömet, ha egy másik testet szolgál. Mivel Kṛṣṇa részei vagyunk, az jelent számunkra élvezetet, ha Őt szolgálhatjuk. „Nem lehetek boldog, ha téged szolgállak. Csak akkor lehetek boldog, ha magamat szolgálom” — mindenki így gondolkozik. Azt azonban senki sem tudja, ki is valójában az én. Az én — Kṛṣṇa.

(A.C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada : Úton Kṛṣṇa felé)