Gondolatok Brahmáról

„Testetlen ő a testekben,
ingatagokban a szilárd;
Mindent áthat a nagy lélek –
érti a bölcs, s nincs kínja már.”
(Katha-upanisad I.2.22)

„Gondolja, ki nem gondolja;
ki gondolja, nem ismeri.
Az értői nem értik meg,
csak nem-értői értik őt.”
(Kéna-upanisad II.3)

Egység - Kettősség

„Mert ahol kettősség van, ott láthatja az egyik a másikat, ott szagolhatja az egyik a másikat, ott hallhatja az egyik a másikat, ott szólíthatja az egyik a másikat, ott észreveheti az egyik a másikat, ott ismerheti az egyik a másikat. De ha egyetlen Lélekké vált minden, hogyan is láthatna az valamit, hogyan is szagolhatna az valamit, hogyan is hallhatna az valamit, hogyan is szólhatna az valamit, hogyan is vehetne észre az valamit, hogyan is ismerhetne az valamit? Hogyan is ismerhetné meg azt, amivel mindent megismert, hogyan is ismerhetné meg a megismerőt?”
(Brihad-áranjaka-upanisad II.4.14)

A Forrás

The Fountain (a film)

---

(!!! SPOILER !!!)

---

Röyksopp - Vision One (Instrumental)

BuddhaFeszt 2009 kiállítás és rendezvénysorozat (Budapest)

2009 December 14-20.
BuddhaFeszt 2009

Ellentétek, harmónia — B. Kamala Tírtha

"Mi az oka az ellentéteknek? Nem az, hogy problémát okozzanak, sokkal inkább, hogy teszteljék a reakciód. Az ellentét önmagában tehát nem probléma, attól válik azzá ahogyan reagálunk rá. Az egész kérdés a reakciónkon múlik. Az impulzus tehát kívülről érkezik, az a kérdés, hogy hogyan rezonálunk rá. Minél tisztultabb vagy, annál harmonikusabb lesz a reakciód is."

(B. K. Tírtha Mahárádzs leckéjéből )

Világbéke Csúcstalálkozó 2009. (Szombathely)

belső béke – válasz a világ konfliktusaira
WPS 2009

The Flowering of Human Consciousness — Eckhart Tolle (eng)

Part I (1:48:09)

__________

Part II (1:46:35)

Sapir–Whorf-hipotézis

Sapir-Whorf hipotézis – nyelvi relativizmus (egyesek szerint nyelvi metafizika).

Az elmélet kimondja, hogy az anyanyelv nem csupán a gondolataink formába öntésére szolgáló eszköz, hanem azt is alapvetően meghatározza, hogy milyenné válik a gondolkodásunk. Eszerint a más-más anyanyelvűek másképp szemlélik a világot: mást vesznek észre belőle, másképp elemzik a jelenségeket, másképp érvelnek, egyáltalán más alapokra épül a tudatuk...

...A nyelv nem zárja az embereket egy áthatolhatatlan falú megismerési univerzumba. Valóban léteznek azok a különbségek, hogy mit lehet mondani a különböző nyelveken, de ezeknél lényegesebbek azok, hogy mit lehet viszonylag könnyen kifejezni, azaz gondolni...

(Wikipédia: Sapir–Whorf-hipotézis )

Szubjektív valóság — Niszargadata Maharadzs

Én a valóságos dolgok világában élek, míg a tiéd az elképzelt dolgok világa. A te világod személyes, privát, meg nem osztható, csak a tiéd és senki másé. Senki sem léphet be, hogy úgy lásson, ahogy te látsz, hogy úgy halljon, ahogy te hallasz, hogy érezze az érzéseidet és gondolja a gondolataidat. A világodban igazán egyedül vagy, bezárva egy állandóan változó álomba, amelyet egyenesen életnek tekintesz.

Az én világom nyitott, mindenkivel közös, mindenki számára elérhető. Az én világomban közösség van, áthatoló erő, szeretet, igazi minőség. Az egyén önmagában teljes. Minden egy, és az Egység a minden.

(Niszargadata Maharadzs: Én vagyok Az)

Szabadság — Anthony de Mello

Még a szabadság után való sóvárgás is kötelék. Igazán csak akkor leszel szabad, ha már az sem érdekel, hogy szabad vagy-e vagy sem.
Csak a megelégedettek szabadok.

(Anthony de Mello: A Szív Ébredése)

Szolgálat — Anthony de Mello

Ha nem segítesz, másokat károsítasz meg. Ha segítesz, magadat károsítod meg*. Ha semmit sem tudsz erről a dilemmáról, az a lélek halálát jelenti. Ha viszont szabad vagy ettől a dilemmától, az az örök élet.

(Anthony de Mello: A Szív Ébredése)

* "jótetted büszkeséggel tölt majd el"

Szentlélek — Gyökössy Endre

Hogyan lehet kérni?

— Üresen. Megüresedett élettel. Ahogyan teli üvegbe sem lehet új folyadékot tölteni, “teli” életbe se hatol be a Szentlélek.

— Úgy adja csak magát, mint az élet legfőbb értékét. Aki ennek, és így kéri. És kész szolgálatába, vezetése alá állani. Ráadásul, “desszertnek” nem adja oda magát.

— Csak úgy lehet kérni, hogy kérés és megköszönés után nem várok semmiféle “bizsergésre”, hanem tüstént kész vagyok a szolgálatra. Mert azt látjuk az Írásból és az életünkből is, hogy igen gyakran menet közben adja magát. Nem előlegbe.

— Mindenki kérheti, nincs korhoz, nemhez, bőrszínez, helyhez, helyzethez kötve. Adja magát annak, aki állhatatosan kéri. Adja, de nem adja el magát.

— Imádkozva kérik. Azaz: ráhangolódva.

— Teljes reménységgel kérik. Mert kérhetik így. Aki mégsem kapja, nem azért nem kapja, mert zárva van az “ég”, hanem az ő lénye van zárva — fölfelé. Valami bűn, vagy az én-je zárja el a Lélek útját.

►►►►►►►

A megszületettlen — Niszargadata Maharadzs

Ami megszületett, meg kell hogy haljon. Csak ami nem született, az halhatatlan. Találd meg azt, ami sohasem alszik és sohasem ébred fel, amelynek halovány tükröződése csupán a mi “én” érzésünk.

(Niszargadata Maharadzs: Én vagyok Az)

Megvalósítási szintek

Azokat, akik az Abszolút Igazságot akarják megérteni, aszerint csoportosítják, hogy az Abszolút Igazság milyen aspektusára irányítják figyelmüket. A személytelen filozófia híveit, akik Brahmanra összpontosítanak, brahmavádiknak nevezik. Akik megpróbálják megérteni az Abszolút Igazságot, azok először a brahmajyotit valósítják meg. Akik a Felsőlélekre összpontosítanak, az Úr helyhez kötött formájára a szívben, akit Paramátmának neveznek, azokat paramátmávádikként ismerik. A Legfelsőbb Úr teljes értékű kiterjedésében mindenki szívében jelen van. Meditációval és koncentrációval az ember felfoghatja ezt a formát. Az Úr nemcsak mindenkinek a szívében, de a teremtés minden atomjában is jelen van. E Paramátmá-megvalósítás jelenti a második szintet. A harmadik és legutolsó szint Bhagavánnak, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének megismerése.

(A.C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada : Úton Kṛṣṇa felé)

Oneness and the Heart of the World (eng)

(Father Thomas Keating )

Unique

Unique — Képzeld el

(c) 2004 www.uniquemusic.hu

Unique — Mi van a nevedben?

(c) 2004 www.uniquemusic.hu

Lelki gravitációs erő

A bhaktit úgy is fel lehet fogni, mint lelki gravitációs erőt, amely a középpontba visz bennünket. E “gravitációs erő” a bhaktát Isten felé vonzza, Őt pedig hívei, bhaktái felé. Olyan erő ez, amely két irányba hat: egyrészt szívünkben kiirtja az összes egoista, a középponttól elragadó impulzust, valamint felszabadítja a lényeges erőket, amely oda vezet, hogy minden képességünket Isten szolgálatába tudjuk állítani. Istenre is hat, mégpedig a következőképpen: kieszközli kegyét, kioldja a felszabadító, megváltó erőket, ami végül a lélek egységét eredményezi az isteni akarattal.

(B.A. Narayan: Csaitanja Maháprabhu tanítása )

A "valóság pecsétje" — Niszargadata Maharadzs

Maharadzs: Bizonyos, hogy egy esemény emléke nem előzheti meg magát az eseményt, sem annak megsejtését. Van valami különleges és egyedi a jelen eseményben, ami sem a megelőző, sem a jövőbeni eseményben nincs meg. Körülveszi egy vitalitás, egy fény, egy valóságosság. Olyan, mintha ragyogna. Mindazon, ami jelen, ott van a “valóság pecsétje”, ami hiányzik a múltról és a jövőről is.

Kérdező: Mit ad a jelennek a “valóság pecsétje”?

Maharadzs: Nincs semmi különleges a jelenben, ami megkülönböztetné a múlttól vagy a jövőtől. Egy pillanatra a múlt is jelen volt, és a jövő is hasonlóan az lesz. Mi teszi hát a jelent annyira mássá? Egyértelmű: a jelenlétem. Én valóságos vagyok, mert én mindig most létezem, a jelenben, és ami most velem van, az én valóságom részét képezi. A múlt az emlékezetben létezik, a jövő csak a képzeletben. Nincs semmi a jelen eseményben, ami miatt egyértelműen valóságosként különülne el a többitől. Lehet ez egy egyszerű, periodikus jelenség, mint az óra ketyegése. Annak ellenére, hogy tudjuk, az egyes ketyegések egyformák, a jelen ketyegés egészen más, mint az előző vagy a következő – amelyre emlékezünk, vagy amelyre várunk.

(Niszargadata Maharadzs: Én vagyok Az)

Az én — Kṛṣṇa

Ahhoz, hogy megváltoztassuk a tudatunkat, tudás szükséges, ez a tudás pedig nem más, mint annak ismerete, hogy „Kṛṣṇa része vagyok, Kṛṣṇa felsőbbrendű energiája.” Ez az igazi tudás. A relatív tudás megtaníthat bennünket, hogyan javítsunk meg egy gépet, a valódi tudás azonban az, hogy tudjuk: Kṛṣṇa szerves részei vagyunk, s ez a mi helyzetünk. Mivel az Ő részei vagyunk, a mi élvezetünk, amely az Ő élvezetének parányi része, az egésztől függ. A karunknak például élvezetet nyújt, amikor testünkhöz tartozik és úgy szolgálja. Nem jelent neki semmi örömet, ha egy másik testet szolgál. Mivel Kṛṣṇa részei vagyunk, az jelent számunkra élvezetet, ha Őt szolgálhatjuk. „Nem lehetek boldog, ha téged szolgállak. Csak akkor lehetek boldog, ha magamat szolgálom” — mindenki így gondolkozik. Azt azonban senki sem tudja, ki is valójában az én. Az én — Kṛṣṇa.

(A.C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada : Úton Kṛṣṇa felé)

Adyashanti interjú

(www.globalonenessproject.org )

Előszó

Cikkek, idézetek a valóság értelmezőinek figyelmébe...
Ebbe a blogba olyan tartalmakat gyűjtök, melyek lelki értékek fejlődését szolgálják. Ezt a fejlődést keretek közé szoríthatják vallásirányzati határok, mely az érdeklődőket megerősítik és megfelelő irányt biztosítanak számukra, viszont a mély megértés folyamatában a határok egyre inkább jelképessé válnak.
Tehát cikkeket gyűjtök a határon innen és túlról.

Értékes időtöltést kívánok!

H. Zoltán

Üzenet

Így szólíthatlak :
Emailcímed :
Üzenetcím :
Üzenet :
Ellenőrzés:

TARTALOM

[Jelenleg a Tartalom még feltöltés illetve szerkesztés alatt áll.]

Idézetek
Az én — Kṛṣṇa
A "valóság pecsétje"